2016. szeptember 20., kedd

Kavarodás


Amikor teszed a dolgod, nem azért, hogy megdicsérjenek, hogy kapj érte valamit, és nem a pénzért, amit a fizetésnapon kapsz, hanem azért, hogy jobb és szebb legyen ez a sötétfelleges világunk, hogy a jövő nemzedék kapjon valamit a kezébe, hogy megérintse az a sok-sok fontos impulzus, amit eléjük pakolunk, hogy olyan felnőttek legyenek belőlük, akik biztos érzelmi alapon, biztos tudással lássák, hogy mi folyik körülöttük, a háttérben is, és tudják, mit akarnak; akkor ezt szívből, zsigerből teszed.
Nem fényezed magad, nem tolod előtérbe és nem sütkérezel a rivaldafényben. NEM EZ A LÉNYEG. A lényeg az, amit teszel, ahogyan teszed, és akikért teszed. A többi mind apróbetű, amit úgyis elolvas, lát az, akinek tudnia kell. A többi körítés maga az emberi hiúság. Hiúságok hiúsága. És a hiúság mai világunk rákfenéje, amely ott van útonútfélen mindenhol, míg a szerénység valahol elrejtőzve, alig látszik, hisz ez a dolga.